pirosalma

 

A határ is víz alá került. Ahogy mentünk Jászberény felé, minden halastó, árok, holtág, folyó elhagyta a helyét. A falvakban szivattyúznak, egyre több a homokot szállító autó, emberek az utak, gátak mellett. Szinte óránként nézzük a OVISZ vízállásmércéjét. Közel lakunk.

Biztonságban érzem magam, de van saját "katasztrófatervünk" arra ha feljön a víz a garázsoknál, vagy feljebb. Az ember gyomra össze van szűkülve, és a mindennapi életünk annyira eltörpül e mellett az egész mellett. Mikor maslow felrajzolta azt a piramist, nagyon is tudta mit rajzol fel, nem sok minden tudja felülírni az az érzést, mikor a fejünk felett lévő otthont ilyen elemi energia éri, és én még csak láttam hogy valahol valakinek..anyámék hátsó fás- ólosépületét szedtük szét 10 éve..

Az utolsó nagy homokzsákos hónapokban még ketten sétáltuk esti katasztrófaturista körünket a fényképezőgépünkkel. Nem lehet összehasonlítani akkor mennyire érintett és most két gyerekkel mennyire más. Néha belegondolok (egy pillanatra majd töröl, töröl, töröl) hogy a pénzünk egy virtuális szám, a megtakarításaink valszeg nem realizálhatók minden esetben (nyugdíj, életbiztosítés..), és amink van az (el)úszhat akár. A zsebemben meg.. Magam elé képzelem a saját kis költségvetési táblázatunkat, ahol egyre több a 2008-as, 2009-es ki nem fizetett valahol van pénzünk, kintlévőségünk. Amiért megdolgoztunk ugyan, de ellenértéke eddig nem ért ide, és 2 évvel később még ha becsöpög is..(csippcsepp egy csepp két csepp) mennyit érhet.

10 éve is volt, de most más. Úgy sejtem mindenkinek, akit érint.

Emlékszem egy régi gimis földrajzórára, a háború globális "jótéteményéről", amikor arra próbált rávilágítani a tanár, hogy a pusztulás, a rombolás után az építkezésben, a lecsökkent népesség összességében jól jár. Nem tudom milyen magasra kell ehhez emelkedni, el-, el a Földről, hogy látsszon számomra. Egyszer egy nagy múltú csődbe ment (vitt) cégre egy fiatal menedzsertípusú ficsúr azt mondta, hát ha nem működött gazdaságosan..miközben én az egerektől nyüzsgő tervtárat láttam a szemem előtt ahol egy ágazat 100 éves szellemi teljesítmény pausztekercsei porladtak semmivé, hogy halmán többek között a távolkeleti biznisz hajtson ki.

A korábbi árvizeknél néztem a tvben a vályogból épült öregecske faluszéli házikókat, ahogy áll bennük a víz és elolvasztja mint cukrot a forró kávé. 2010-ben is természetes szelekcióval választódik ki az oldható és oldhatatlan, de úszik a gyors készszerkezetes faház és úszik az olaj nem válogatva. Valaki azt nyilatkozza, ilyen mindig volt, csak nem volt hozzá ilyen nívós jó minőségű percről-percre média..

Értek én mindent az agyammal, meg az ellenkezőjét is. De akárki akármit is mond, nyilatkozik, tudományoskodva felülemelkedetten EZ SOK, ez már így együtt nagyon nagyon sok. Ez már majdnem utolsó csepp sok pohárba. A vizet talán nem lehet mederben tartani (erősen talán) de ez az egész nem a folyókkal, az esőzésekkel, a természettel kezdődik/kezdődött, növekszik, tart és süllyed. Ezek csak utolsó cseppek..

Megnézem a zsebeim, és veszek palackos vizet a kölköknek, ki tudja már mi úszik és hová:

'Az ÁNTSZ ismételten felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a fertőző megbetegedések megelőzése érdekében az emberek saját maguk és a környezetükben élők egészségét a higiénés rendszabályok betartásával tudják legjobban védeni, illetve a veszélyeket csökkenteni. Aki csőtörést vagy a környezetében vízkimaradást észlel, azonnal jelentse a térségi vízmű üzemeltetőjének és az illetékes kistérségi ÁNTSZ-nek. (MTI)"

3 éves lánykám szerint, a húsvéti ajándékok nagyon egyszerű módon jutottak az ágyába.

Mikoris eljött a pillanat, ép a másik szobában tettek-vettek az öccsével. Elhelyeztem az ágyukon a nyuszitojta cuccost és átmentem szólni nekik:

- Míg Ti itt, a nyúl az ágyatokra tojt!!!

- Igen, pejsze - mondja a lányom, a három évesek nem lepődnek meg semmin hangsúlyával - a nyúl elment a Jézuskához, és akkoj most odatojta amit hozott, az ágyamra - mondta az ágya irányába eredve, közben kissé feldöntve lendületével az eseményeket ámuló kicsit.

Igaza is van, mikor tisztába kerülünk valaminek a működésével és hosszas töprengés után lefektettük a technológiai folyamatát, kár lenne veszni hagyni. Amennyiben a Jézuska Karácsonykor eljött anyához, apához na és a nagymamákat is végiglátogatta (Karácsonykor ezt a folyamatot állította fel. A nagypapából valahogy nem nézte ki hogy meglátogatja a Jézuska az ő ajándéka ügyében :-)) és "megvette" tőlünk a fa alá tett ajándékot, akkor a húsvéti ajándéklogisztika nem nagy ügy. Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy  a nyúl, hozzá, a már kipróbált, élő kapcsolatokkal rendelkező Jézuskához fordult ajándék ügyben. :-)

Barka

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban. De a barkavirág mást is jelképez. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe. A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként pedig elmulasztotta a torokfájást.

Bárány

A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában is bárány szimbolizálta Krisztust. Az ótestamentumi zsidók egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, majd vérével megjelölték az ajtófélfát, így a Halál Angyala elkerülte házaikat. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

Búza

A húsvéti fészekben található, zöld búzahajtásokba helyezett piros tojás jelképezi a feltámadott Jézust. A búzaszem feláldozza addigi formáját ahhoz, hogy a hajtás kizöldülhessen. Mérete ugyan nem nagy, de a csírájában lévő erő igen, ez jelképezheti a bennünk lévő csírát is.

Nyúl

A húsvéti nyúl szimbolikája nehezen megmagyarázható. Ugyan a bizánci állatszimbolikában Krisztus jele volt, de valószínűbb, hogy Ostarával, a germán istennővel áll kapcsolatban. A monda szerint ugyanis a nyúl eredetileg madár volt, akire az istennő megharagudott, és ezért négylábú állattá változtatta. Az is előfordulhat, hogy egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkör jelképei közé. Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a „nyuszi hozza” a húsvéti ajándékot, amit – ahol csak mód van rá – a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a polgárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről honosodott meg hazánkban a múlt század óta. Eredetére kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett.

Tojás

A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe – amely napjainkig a legnépszerűbb szín – Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A tojás a termékenység, a teremtés, az újjászületés legősibb jelképe. Nemcsak Európában, de Ázsiában is ezekkel a fogalmakkal hozzák kapcsolatba. Sok természeti nép teremtésmítoszában szerepel a tojás, egyes kultúrákban nemcsak az istenek születtek tojásból, de a halottak mellé is temették, a lélek újjászületését jelképezve. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma is. Díszített tojásokat már avar-kori női sírokban is találtak a régészek, de feljegyzések szerint már az ősi Babilonban is festettek tojást. Később az egyiptomi templomokat is feldíszítették velük tavasszal. A tojásfestés mindig az asszonyok és lányok feladata volt. A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemcsak megvédelmez, de egyúttal Krisztus vérét is jelképezi. Eredetileg természetes festékanyagokat használtak a tojások színezéséhez, később kialakultak az írásos tojások is. A szöveg lehetett név vagy üzenet is. A díszítésre használt minták tájanként, országonként változóak.

Forrás: http://www.husvet.nyulnet.hu/website/hagyomanyok.php

Háromszor is visszafut a szobába, felöltözve, cipőben, kabátban. Sétálni indultak. Fél óra múlva kiabál is a visszarohanáshoz, nézd anya, nézd anya hoztam neked barkát. Anyukája nézegeti a majdnem kopasz ágakat, van amelyiken a hegye felé is metszve lett. Mosolyogva mondja több kell, és hosszabb szárral. A kislány lihegve, tudom este visszamegyünk, csak mutatom hogy szedünk este barkát. Anyukája megismétli, szebb kell, olyan amin sok a barka és hosszabb, tojásfát csinálunk. A gyerek újra kinyargal a többiek után.

Beszélgetünk tovább, most már a tojásfáról, nekünk is van, kaptunk a nagyitól apró világoszöldre, sárgára festett nyuszikat rá. Vettem polisztirol tojást is, majd befestik a lányok, kicsi még a tojásfújáshoz, csak sírás lenne belőle. Ó nézd, mutat a vázára a szekrényen, nemzeti színűre festette a tojást. Valóban hatalmas tojás van hurkapálcán, piros, fehér, zöldben.

A lányom is egész héten ezt hajtogatta piros, fehér, zöld ez a magyar föld! Piros, fehér, zöld ez a magyar föld! - mesélem, és nevetünk rajtuk, a jaj de édes ez a gyerek mosollyal.

Ő meg, - mesél tovább - megtanulta a Nemzeti Dalt, pedig még nem is első osztályos anyag. Kikereste és készített egy lapot, mindkét oldalmargóra kokárdát rajzolt és középre másolta a verset. - Elképzelem a nagy közökbe írt girbegurba még cseppet sem biztos kis elsős betűsorhullámot, nézegettem a füzeteit, az írásfüzetben gyöngy betűk, szabályos térközök, rend, a máshová leírt üzenetek, utasítások viszont még mutatják a készség előtti bizonytalanságot, a nem sejtett duplázások hiányát "Sötét aljat kel vini" A nemzeti dalt biztosan egyenletesebben, mindent beleadva másolhatta. Szép lehetett.

Mikor eljött 15-e, ahogy a legtöbb vidéki teszi, körbenéztek a  városközpontban mi újság, milyen gyerek- és más programokat kínálnak idén.  Lekésték az ünnepséget ugyan, de látták hogy a koszorúzáson szépen elrendezett hivatalos csokrok mellett sok kis zászló borítja el a földet, a héten minden ovis, kisiskolás is pirosfehérzöld, huszár lázban égett. Odaszúrták hát a többi mellé a magukkal vitt rajzolt zászlót, de ott hagyták mellette a Nemzeti Dal-os, kokárdás sk. képeslapot is.

Egy régi május 17-én Kristiansandban, egy középkorú férfi állt a családi háza előtti előkertben, apró zászlókat szúrt a földbe. Sok apró norvég zászlót. Házigazdánk is kitette a ház bejárata mellé erősített zászlótartóba a jelentős méretű családi norvég lobogót. Mindenhol lobogók voltak. Kint sétáltunk az utcán, a fiatalok kék vagy piros kezeslábasban masíroztak, felkapaszkodtak a buszk tetejére, oldalára, fényképes vicces névjegyeket osztogattak, aláírást gyűjtöttek a kezeslábasra. Felvonultak a fúvószenekarok, mögöttük platón a város ifjú sportolói ugrálták a szaltókat, vicces habspray-kel lövöldözték egymást. Vidám forgatag.

Itt a B épület egyik ablakába is kiteszik minden állami ünnepkor a nemzeti színű zászlót, nem tudom kié az a lakás. Kicsit félek is ezen gondolkodni kié lehet, irigylem majd a szabadságát ha beugrik a tulajdonos képe, vagy megítélem helyette titkon? Valahogy nincs ez rendben bennem sem. Várom a napot, mikor a gyerekek lemásolják a Nemzeti Dalt és nem lesz titkos kérdés bennem, miért is járok nemzeti kis zászlóval ha se nem hivatalos, se nem "gyermekes" zászlóvivő nem vagyok. Ilyenkor mindig csábít egy össznépi tabula rasa irreális lehetősége. Igaza van Fulghumnak, "Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes" csak ne múlna el, ne győzné le semmi, a félelem hogy ki mit hisz főleg ne. Szabad vagyok?

Az, hogy a 15 éves keresztlányom rákattant a vámpírokra nem különösebben kavart fel, mikor máskor érdeklődjön egy lányka az izgalmasan borzongató történetek iránt. Olvastam is valahol, talán  Poppernél, hogy az élet feldolgozásához mindig is kellett a horror, rémlik nagyim is rengeteg rémmesét ismert, és szép álomba ringató történetek helyett, előszeretettel ijesztgetett, különböző monoton mesék csattanójának bekiabálásával, majd jót nevetett ijedtünkön. Természetesen gőze sem volt a horrorról, mint műfajról, tévéje sem volt. :-) Arról is beszélt az előadó először a gonosz vmi kívülről érkező szörny,  földönkívüli ismeretlen lény volt. Majd a történelem során került a halál birodalmába az életen túlra, később lett egy ismeretlen terültről, kietlen tájról származó lakóterületre tévedt szörny. Majd bárki hétköznapi szomszédja, akit rontás ér. A legújabb történtekben a gonosz bennünk van. Ez a fejlődése.

Később egyre több felnőtt nő, családos anya mesélt rajongva Edwardról és a könyvről, filmről, ami nincs mese lázba hozta a nők egy részét. OK, a könyvet nem olvastam. Láttam a filmet, és hát van mit olvasnom inkább ezen kívül, így ez most  közel sem film vagy könyvkritika lenne, csak egy gondolatsor a vámpírról :-) amit a http://rpg.hu oldalon egy komment ihletett:

"...egy Twilight-féle könyv szentesíti és bebetonozza a túlzó elvárásokat. Edward ugyanis:
- tökéletes szépség
- egy görög istené a teste (nem, nem Dionüszoszé)
- iszonyú intelligens, és gondolatot olvas
- nagyon gazdag
- tökéletes gentleman, és abszolút megértő, épp csak annyi féltékenységgel megfűszerezve, amennyit egy nő elvár
- rejtélyes
- százakárhány évet megélt, tapasztalt, mégis valahogy megőrizte egy 17 éves kamasz csodálatos sármját
- művelt, a klasszikus irodalomban jártas, ezenkívül kissé kommersz mellékízű, ámde tagadhatatlanul romantikus zongoradarabokat szerez (River Flows in You...)
- minden gondolata a szeretett Nő, és mivel nincs szüksége alvásra, egyedüli éjszakai foglalatossága, hogy kedvese álmát őrizze (nem vicc)
- humoros, könnyed, gáláns
- jó az illata (ezt sokszor hangsúlyozza az írónő, lehetett pár rossz tapasztalata zuhanyzás és fogmosás nélkül ágyba dőlő férfiakkal)
- nem követel szexet, sőt, lebeszéli róla a kedvesét
- ragaszkodik az esküvőhöz
Kihagytam valamit? Lehet, mert Edward tökéletessége oly mélységes, hogy nem is merek teljesen leásni az aljára.
Viccet félretéve, jelentkezzen az a férfi, aki akár csak a felét igaznak érzi magára a fenti listából.
Ez tehát a férfi, hiszen a nők így definiálták. Kár, hogy nincs egy darab sem belőle kicsiny bolygónkon..."

Nem fogom most elemezgetni az egyes pontokat. Tetszik, akkor is ha szerintem ebben az ég világon nincs semmi férfias. Lehet a nők nem is egy férfira vágynak? Lehet a nők önmagukra vágynak, mikor ágyba bújnak a Twilight-tal?

A vámpír az új illuzió szerint egy olyan fiatal testben konzerválódott, mégis korosabb, tapasztaltabb, nyugisabb, bölcsebb férfi vonásaival rendelkező élőhalott, aki majdnem nemtelen, és nem lehet családja, öregsége, halála, de élete sem.

Amikor előttem megjelenik A férfi, akkor én a legritkább esetben gondolom azt pl. hogy romantikus zeneműveket szerez (ha csak nem zeneszerző - de hát ki randizik véletlen ép egy zeneszerző pasival, ritka egybeesés lehet) vagy lényegesen olvasottabb, műveltebb lenne, mint én (ami ugyan nem nehéz) de ki randizik véletlen ép pont egy bölcsésszel :-) ritkán. Zeneszerző-bölcsésszel meg még ritkábban?  :-) A férfinak alapmentalitása a hódító magatartás, szexuális nyomulás, ki randizik egy aszexuális férfival (na lányok őszintén), k a lányok ma jobban nyomulnak a szexre)? Becsúszhat ugyan, de általánosságban mégsem. Jó az illata, persze, azért általánosan ápolt pasival randizunk, ami mit sem ér, ha nem aszexuális, és rögtön érzem is a frissenmosott bőrén is a saját illatanyagait (nőiesre szépítve a szót). A férfi és a gondolatolvasás; mindenki ismeri a szitut, hogy a férfi áll a konyha közepén, vagy a hűtőajtóban és veszettül keres. Nem hogy gondolatot nem olvas, pontos, határozottan megfogalmazott irányításra sem látja rögvest, amit ki sem mondott, de a nő így is tudja, és egyeztetés nélkül diktálja a helyes irányt... Igen, a gondolatolvasás elkelne, a romantikus figyelmen túl is.

Egy igazi férfi mégis csak férfi, és a legkevésbé sem hasonlít a vámpírra? :-) Na de akkor miért ez a nagy rajongás, és szerelem a vámpíros halszínű-vérű Edward iránt? Duplikálni szeretnék a nők magukat? Magukból indulnak ki és nőies figyelmet várnának el? Az egyenlőség elvén, add azt amit én adnék neked (ha viszonoznád :-))? Vagy pont arról szól a mese, hogy nincs benne semmi férfias?

A régi történetekben a férfiak hódítottak, oltalmazták a gyengét, a nőt, a gyereket, az időset, vagy a szegényt. A nők képviselték a szépet, gyakorolták a zenét, illatoztak és őrizték magukat a szexuális férfiroham ellen. Na és vágyták a férfit, úgy férfiasan.

A minap ment egy srác az utcán, kleopátra szabású hajkölteménnyel, melírozott szőkített színekben, ha hátulról nézem nő, ha látom az arcát fiú. Olyan ép most fog érettségizni korú, fiatal felnőtt. Nemtelen. Elképzelem egy lánnyal, vagyis nem tudom elképzelni, barátnők lennének együtt? Hogyan, hol, mikor vedlik át pasivá? Hogy veti le a melírozott szőke tincseit, hogy képes az ágyban férfi lenni, akkor is ha még nagyon fiatal, és valszeg csak próbálgathatja a nemiségét. Így próbálgatja, nőként kezdve? Mit csinálhat mellette egy lány, hasonló korral, útkereséssel, nemisége kibontakozásakor? 

Olcsó generációs duma lenne, hogy mi még.. Nem, mi sem vagyunk már (még) különbek amúgy, de a pasikkal nincs semmi gond, borostásak, szagosak, nem olvasnak gondolatot, nem találják a sajtot a hűtőben, nem szereznek sem zenét, se nem rajonganak a szerelmes költészetért túlzottan. Ennek most igazán tudok örülni, már ha választani kell, nem olyan nehéz, kire is bukok a hús-vérre vagy a vámpírra.

Velünk más a generációs probléma, látom azt is lassan 40-esek leszünk, és sokan nem tudjuk miről is szól az életünk, mindenre nagyon ráérünk, majd egyszer... Ráérünk suliba járni még, ráérünk kitalálni a szakmát még, az üzletet amiből kenyeret teszünk a kosárba, na meg félre szépkorunkra. Ráérünk családot alapítani, ráérünk valóban elköteleződni, ráérünk felnőni, felelősséget vállalni, elhinni a szüleinknek már kellünk, kellenénk támaszként. Ja ők egy másik generáció - 60as éveikben nyugdíjba mentek, miután húsz éves korukra már nyomták az ipart, szülték a gyerekeket, és van most 40 feletti ledolgozott évük, meg negyven körüli (ugyan gyereknek maradt) gyerekeik. Tán ők sem értik, nem értenek minket. Mi nem fogunk 20 év múlva nyugdíjazódni, talán addigra kitaláljuk magunkat, talán kitoljuk az átlagéletkort legalább a mai japán szintre, és fel sem tűnik, hogy nincs nyugdíj?Talán lesznek unokáink is, legalább néhányunknak. Talán lesznek még borostás ősz férfiak is (hajfestési ismeretek nélkül), akik nem konzerválták magukat huszonévesnek, és főleg lesz aki azt mondja nagypapa.

 

MIkor a szüleim nyugdíj előtt voltak, volt egy apró aggodalomhullámom, hogy "viselik majd". Bár a társadalmi sajátosságok, bánatunkra régimódi nyugdíjas búcsúztató helyett (amit én még anno még mások méltó búcsúztatóját, megélhettem személyesen is, nem csak filmeken, egy nagymúltú cégnél) tökéletes káoszt teremtettek nyugdíjas éveik előttre. Anyukámnak mi teremtettünk munkahelyet egy évre, új területen próbálkozva.. Apukámat pedig rémisztgették az átmeneti se egészségügyi ellátás, se semmi lehetőségével, egy felszámolás alatti bérhajkurászós, perelős, örületben. 42 év járulékfizetés, és munka után, szép, méltó búcsú volt az aktivitástól. Méltatlan.

Aztán nyugdíjasok lettek, és lett annyi tervük, dolguk hirtelen, hogy időpontot kell kérni hozzájuk. :-) Aggodalomra semmi ok, aktívabbak mint valaha.

Elnézve a várható életkoros számokat, igen csúnya helyen vagyunk a List of countries by Life expectancy szerint, 78. hely a nőknél 77, míg a férfiaknál csupán 69 évvel. A Japán 86/79-hez képest egy teljes évtized.

Mégis mikor elnézem (fiatal) ismerősem élet és világszemléletét egyszerűen nem értek semmit. A statisztika mint olyan, persze mindent szépen összemos, és ha a gyerekkori halandóságot leszedjük az átlagból egyre valószínűbbé válik egy középkorú esélye a szép hosszú életre, azaz nagyobb eséllyel él meg akár 85-90 évet.

Az egyik női magazin címriport alanya nem tudja feldolgozni 30-as szülinapját, és egyúttal kikiáltja magát a középkorú sávba. A családomban is volt idén 30-as torta és sóhajok, hogy egy hete rosszul van a számtól. Emlékszem férfi kollégára, aki a 40-en vekengett egy fél évet., jaj vége a világnak alfejezetekkel. Igen, ezt az ember átéli, és ezzel nincs is gondom, szokjuk a számokat mikor máshogy görbülnek hirtelen. Azzal viszont van, mikor matematikai bukfencet hány valaki, mert vak a lehetőségeire. A hosszú élet előnye, hogy van idő :-) na de nem kellene néha úgy gondolni erre az egészre, hogy 30 évesen még 60, 40 évesen még akár 50 évem is lehet? Nem kellene ezt a számot szép nagynak látni? Ahhoz mindenképpen nagynak, hogy valaki azt mondja elfogytak a lehetőségeim, erre a kis időre már minek, és nekiállnak halni készülni...erre kicsit sok ez az idő, nem?

Elég nagy baj az hogy az embereknek a világ 35 éves korukig szól. Ép indult minap egy tvcsatorna 18-34 éves nőknek :-) ismerem a maketingtételeket a potenciális fogyasztóról, és a célzott rétegekről, és tudom hogy 12 évesek diktálnak az ízlésükkel, és ők a világformáló réteg, akiket a csúcsmulticégek elemeznek fogyasztásilag. Na de kérem, a többiek is csak költögetik a pénzüket, és élenek.

A költés nem érdekel, nem vagyok csúcsmulticég egyszemélyben, de az élet igen. Az élet érdekel. Meddig tart az élet?

Mondjuk 85-90 évig, és meddig is élünk életet? 35 éves korunkig? És aztán? Aztán mit csinálunk? Mit csinálunk a maradék, elhanyagolható, aprócska 40-50 évünkben? Készülünk a távozásra? Túléljük a napokat? Vegetálunk? Készülünk a holnapra, amikor talán vége?

Mit csinálunk? Hol vannak a lehetőségek? A közeg, aki sorstárs, és 35 és 90 között éli valahol az éveit? A tervek? Mi a lehetőségei egy 35 év felettinek?

Egy család elköltözött Norvégiába, azt olvastam tőlük, mert megszületett 3 gyermekük, szakmailag elérték, amit el lehet, és megszerezték amit meg lehet. Azaz kész voltak a nagy élettervvel: diploma(k), társ, gyerekek, lakás, kocsi. Nem lehet ennyi az élet 30 évesen - írják, (gyorsak voltak :-)) nekivágtak a világnak, mert ennél többről kell hogy szóljon. Borítékolom kisöpörve maguk alól a lakást és az országot, hogy újra felálljon ez az "elérjük amit el lehet" ezzel el is lesznek egy rövidebb ideig. További ötletek? Esetleg új földrész felfedezése, új egzisztencia nulláról nélkül? Vagy ezért válnak sokan, hogy újrakezdhessék? Tiszta Csapd le csacsi, addig jó míg épül a ház :-)

Különben érdekes (lehet csak én vagyok műveletlen) de egyedül az asztrológiában találtam valamiféle utalást az élet majdnem teljes hosszára. Sokat lehet olvasni mindenféle emberi tényezőkről, gyerekkorra valami eszméletlen menniységű anyag van, életkori sajátosságok témában. De később semmi, jó ha egy-egy bulvárlap bizonyos területeket érint, klimax. Ezzel is sokkolva itt a vég, 40 évvel korábban :-)

Ezért ide gyorsan fel is vázolom, hogy tudjátok, mikor miről szól az élet :-))) amúgy ezt úgy hívja az asztrológia  6 éves életciklusai (először egy könyvtári könyvben akadtam rá, aminek ez a címe A szaturnusz, és hét éves ciklusokról beszélt. (az egy év difit nem értem, de majd még kitalálom) Egy nyaraláson olvastam ki, és nagyon tetszett a pszichológiai tanulmányaim ilyenjellegű kiterjesztése teljes élethosszra. Teljes indukcióval, ha a gyerekkora nagyjából egyezik, akkor a későbbikre sem tévedhet nagyot. Na meg nincs más, ezt kell szeretni :-))) Számszakilag, pedig a "Házak" jellemzik az életszakaszokat, 12 ház az 12 x 6 azaz 72 életév :-) Ugye, hogy döbbenet?

Születéstől a 6. születésnapig
0- 2 év 3 hónap fizikai fejlődés

2 év 3 hónap - 3 év 5 hónap szilárd zóna, rögzülés (pl. szobatisztaság kialakulása, a hibátlan beszéd, stb.).

3 év 5 hónap- 6 év a gyermek szellemi képességei fejlődnek az iskolaérettség érdekében. Ez a ház motivációjú változó zónája.

Az életfeladatot a külvilág határozza meg az adott kornak és kultúrának megfelelően. A mi időnkben és kultúránkban a konkrét 1. házas feladatkör:
Szüless meg! Légy életképes! Fejlődjön ki az Éned, az alapkaraktered! Ismerd fel, hogy a szüleidet és testvéreidet, alakíts ki velük kapcsolatot! Fejlődj fizikailag, érzelmileg és szellemileg annyit, hogy kiléphess a valódi közösségbe!

Krízise

Mint minden házban, a 6 éves ciklus harmadik éve plusz 5 hónapja (tehát az első házban a három és féléves kor) az, amikor a ház krízisét, az Én-krízist meg kell élni. A későbbi önbizalom, akaraterő első – még tudattalan – iskolája ez. A gyermekeknél a dackorszakban zajlik le.

Hatéves kor után sem tehetjük félre az 1. feladatainkat. Bármely életkorban többé vagy kevésbé tudattalanul mindig visszanyúlunk az 1. házban megélt tapasztalatainkhoz, amikor az Énről van szó.

 

6-12 életszakasz

Az első 2 év 3 hónap feladata a közösség lényegének megismerése és az abba való beilleszkedés. Iskolakezdés. A gyermek megismeri pajtásait és a pajtásasságot. Ilyenkor a családból való kilépés jelentheti új perspektívát nyit a gyermek előtt. Az egykéknek különösen érdekes megtapasztalás, hogy azonos korúakkal egyenlő esélyekkel indulhat, hogy tekintettel kell lennie másokra Most már saját tárgyai vannak, amelyek csak az övéi (iskolatáska, tanszerek) és amelyeket meg kell őriznie. Ugyanakkor megtanulja, hogy a másét tisztelni kell, nem lehet elbirtokolni azt, amit megtetszik.

8-9 év – Elhatárolódni. Ilyenkor a célt szolgáló tipikus játékokban házat épít (székekből és takaróból, vagy más eszközökkel), ahova csak azt engedi be, akit akar.
Jellemző még a gyermekek között a közös játékba való hívás és onnan kizárás élménye.

10-12 egy vagy több veszteség-élmény hatására kialakul a veszteség-kezelés módjának alapja, amely a későbbi, felnőttkori viselkedést is meghatározza hasonló esetekben.

 

12-18 mint életszakasz

12-14 intenzív tanulás, az iskola, a kollektív gondolatainak tudásának megismerése. A nagyobbacska gyermeknek hatalmas tudásanyagot tálalnak, ezt vele elfogadtatni akarják.  A kamaszkor végén a fiatal a kapott tudást elfogadás előtt megszűri, saját gondolataival és elméleteivel összeveti, csak ez után hajlandó elfogadni.

14-16 A tipikus kamaszkori ellentétek a szülőkkel, nevelőkkel és a felnőtt társadalommal szemben egy komoly érlelődési folyamat. Nagy az ellenállás a felnőttekkel szemben.

16-18 Az ellenállás még csak nő és egyre mélyíti az ellentéteket a felnőtt világgal.

A beszéd, írás és az önkifejezés. „hogyan”. Az önkifejezés leginkább alkalmazott energiái

A 18-19 éves kor jogilag felnőttnek számító fiatal szeretne függetlenedni a családtól. A továbbtanulóknak ez nehezebben megoldható kérdés, mert anyagilag függőségben vannak a családdal. A felnőtté válásnak itt meg kellene indulnia, és a feladat az önmagáért vállalt felelősségben van. Aki gyermekként él, azt a szülők ebben a korban is gyermeknek tekintik.

19-20 éves kor egyre erősödik a késztetés, hogy a családi, szülői ellenőrzés alól meneküljön a fiatal. Minél erősebben „fogják”otthon, annál erősebb a menekülési vágy. Az aktív időszakban a feladat az, hogy megmutassuk, valóban alkalmasak vagyunk arra, hogy önállóak legyünk, azaz képesek vagyunk felelősséget vállalni önmagunkért.

20-21 éves kor az önállóság és az önérték összefüggéseinek felismerése a feladat.

21-22 éves kor tapasztalatszerzés az önállósulás útján.

22-23 éves kor  a családtól való elszakadás krízise. Elszakadás alatt azt kell érteni, hogy az ember választhat: függőség és kényelem vagy függetlenség és kényelmetlenségek között.
23-24 éves kor az igazi felnőtté válás kezdete.

 

24-30, mint életszakasz

Megkezdjük az érzelmi érést. Függetlenül attól, hogy házasságban, tartós kapcsolatban él-e valaki, vagy még keresi párját, a központ a szerelem, a szerelmi tapasztalatok, a komolyabb párkapcsolati próbák ideje ez.

 

Aki már családos, annak életébe a saját gyermekek kerülnek a középpontba.

 

Amikor a 28. születésnap körül jár az életóra, akkor nemtől függetlenül krízis időszakot kell megélni. Ettől nem kell megijedni, mert minden 6 éves ciklusban szükséges a krízis, hogy akarjunk továbblépni a következő házba. Társadalmi elvárásoktól és szokásoktól függően a két nem képviselői kissé másként élik meg ezt az időszakot.

 

A férfiak az egzisztenciára összpontosítanának, a nők gyermeket, stabil családot szeretnének maguk körül. Ezért az egyedülálló nők nehezebben élik meg ezt az időszakot, mint gyermekes családokban élő hölgyek. A férfi érzi, hogy nála is itt a családalapítás ideje – ha még nem lenne családja – de ő ennek alapjait biztos egzisztenciában látja. Bármelyikük elégedetlen a munkahelyével vagy a jövedelmével, és változtatni szeretne. Ki munkahelyet, ki gyökeresen más hivatást, mint amit eddig gyakorolt. Később érő típusok ilyenkor még új szakmához is elkezdik a felkészülést (új képzés, továbbképzés). Nem ritka az sem, hogy ilyenkor jön rá az ember, hogy a szülői tanácsra vagy saját elhatározásból egykor életcélnak tekintett foglalkozás érdekében nem jól indított.

 

Ebben az időszakban gyakori a szakítás és új kapcsolat indítása. Valójában egy emocionális iskola ez a 6. év, amennyiben a kapcsolatokban a helyünket keressük, szeretnénk megvalósítani magunkat.

 

Megtanulni okosan kockázatot vállalni, akár vállalkozni. A gyermeknevelésben is ekkor leszünk ügyesebbek, következetesebbek és megfontoltabbak.

 Nem igazán kívánatos megélési változatok is léteznek, mint a túlzásba vitt játékszenvedély (főleg tüzes jegyekben), felelőtlenség a szerelmi kapcsolatokban, elhamarkodott vállalkozás, esetleg önmagunk túlértékelése miatt gyors csőd. Úgy szeretünk, úgy vállalkozunk, úgy kezeljük gyermekeinket, ahogyan az első negyedben, különösen gyermekkorban a szüleinktől láttuk, tanultuk. Ez akkor is így van, ha szüleink viselkedése nem tetszett és korán elhatároztuk, hogy felnőttként majd másként fogjuk csinálni ugyanazt. A minta a tudattalanban rögzült és amíg nem kerül fel a tudatba, addig akadályozza az érvényesülést és boldogságot. Ez sajnos akár életvégig is így maradhat, ha nem vagyunk képesek vagy vonakodunk szüleink viselkedésének miértjeivel foglalkozni és azt megérteni. Hasznos, ha elemezzük a családmodellt, azaz a Nap (apa), Szaturnusz (anya) és Hold (a gyermek, a horoszkóp tulajdonosa) szempontjából.

30-31 éves korig

ez a fizikai és intellektuális teljesítőképesség csúcs, tehát a
lehető legtöbbet hozhatjuk ki magunkból. Életkor szerint
ekkor azzal foglalkozunk, hogy „helyünkön” vagyunk-e
a munkában, munkahelyen? Ha nem, akkor a változtatási
késztetés megerősödik, és elegendő energiánk van a szükséges
lépések megtételére.

31-32 éves korig

Ilyenkor kiderül, ha maradtunk a régi munkahelyen,
foglalkozásnál, vagy változtattunk, akkor a képességek és az
elvárások egyensúlyban vannak-e? Ha azt éreznénk, hogy
a teljesítményünk és az anyagi/erkölcsi elismerés nincs
arányban, akkor leghelyesebb, ha ezt tudatosítjuk és továbbépezzük magunkat.

32-33 éves korig

A konzekvenciák levonása után ismét változtatunk vagy
a régi munkahelyen „összeszedjük” magunkat.

33-34 éves korig

Az önmegméretés ideje, de nem csak a munkával
összefüggésben. Érdemes alapos önvizsgálatot tartani, és
belülről elemezni, hogy mennyi energiát fordítunk a munkára,
az egzisztencia építésére, hogyan gazdálkodunk fizikai és
szellemi energiáinkkal? Nem túl nagy-e a stressz?

34-35 éves korig

a ciklusban a krízis ideje, ami azt jelenti, hogy ha az előző két
évben nem voltunk eléggé reálisak önmagunkkal
összefüggésben, akkor most esetleg újra egzisztenciális váltás,
vagy netán akaratlan változás is történhet. Ha a képesség és
elvárás összhangban van, akkor a váltás akaratlagos és pozitív
kimenetelű lesz.

35-36 éves korig

Ebben az életévben a partnerség is befolyásolhatja az
egzisztenciát, illetve az egzisztencia a partnerséget. Lehet,
hogy mostanra érik be a házasság gondolata, mert elegendő
alap van hozzá. Az is lehet, hogy az ember választani kényszerül
a munkája vagy a partnere között. Jó esetben (mentális szintű
megélés), e két fontos pont között sikerül egyensúlyt teremteni.

36.-37. születésnap között

valódi képességek felismerése. Ez az igazi felnőtté válás ideje. Önmagunk, mint partner, jobb megismerése.

37.-38. születésnap között

Meglévő partnerkapcsolatokat aktívan javítani, vagy új kapcsolatot kell teremetni. Nem ritka ebben az életkorban a házasságkötés.

38.39. születésnap között

A ragaszkodás és hűség témái. Aktív cselekedetek a partnerség fenntartásának érdekében.

39.-40. születésnap között

A kapcsolat nehézségeinek és terheinek felismerése, elfogadása.

40.-41. születésnap között

Partnerségi krízisek megélése, és kezelésének megtanulása. A kötöttségből való szabadulás vágyának reális kezelése.

41.-42 születésnap között

A klimaxtól való félelem és az első kapuzárási
pánik kezelése, leküzdése.

42.-43. születésnap között        jellempróbák, a jellem fejlődésének befejeződése
43.-44. születésnap között        változások a hivatali- és magánéletben
44.-45. születésnap között        a felelősség terhével való megbirkózás
45.-46. születésnap között        az élet értelmének kutatása
46.-47. születésnap között        veszteségkrízis
47.-48. születésnap között        az elengedés megtanulása, megélése

 

A 48.-49. születésnap

 

között az ember elveszti utolsó illúziót is, és egy új értékrendet alakit ki magának, amely már végleges marad. Feladatát akkor
teljesíti, ha egyre kevésbé értékeli az élet anyagi vonatkozásait, és egyre többre a tudást és bölcsességet. Soka ilyenkor valami újat kezdenek tanulni, mert a tudásvágy határozottan megnő. A lehetőségek is megmutatkoznak, hiszen ebben a korban a gyermeknevelés feladatát már a legtöbben letehetik. Az üresség elkerülése végett helyes, ha az ember a szellemigésével foglalkozik.

 

A 49.-50. születésnap

 

között kialakul a végleges, megállapodott életfilozófia és világnézet. Az ember már másként látja múltját, és felülbírálja saját eddigi céljait. Tudja, mit nem tud, és igyekszik ezt a lehető legjobban és leggyorsabban pótolni.

 

Az 50.-51. születésnap

 

között a szellemi fejlődés befejeződik. Ez nem azt jelenti, hogy ettől kezdve csak butulnánk, hanem azt, hogy végre
szellemileg érettek lettünk. A bölcsesség 50 éves kor előtt aligha érik be. Eddig az időig még folyamatosan tanulunk az életben, még akkor is, ha felnőttként nem járunk iskolába.

 

Az 51.-52. születésnap

 

között az új szellemiségét megpróbálja az ember a külvilággal egyeztetni. Azt kell tapasztalnia, hogy a fiatalokat már nagyon
nem érti, és azok sem értik őt. Lassan belecsúszik az ember egy mély krízisbe.

 

Az 52.-53. születésnap

 

között zajlik a 9. ház krízise. Az ember szeretné új szellemiségét  életében konkrétan hasznosítani. Mivel többnyire aka-
dályokba ütközik, ezt az életkort a hit és világnézet kríziseként éli meg. A legtöbben igen lehangoltak, kilátástalannak érzik jövőjüket. Hiába készült fel az ember szellemileg egy új életre, időről időre meg kérdezi magától, érdemes-e? Vajon miért született a világra? Mi lehet az igazi feladata?

 

Az 53.-54 születésnap

 

között a hittől és világnézettől függően többé-kevésbé mindenki félelmet érez az öregedéstől. Nemcsak a fizikai öregedéstől, ha-
nem attól, hogy tervei, céljai megvalósítására már nincs elegendő idő és erő. Pedig ahogy közeledik az 54. születésnap, egyre nagyobb a késztetés, hogy még valami nagyszerűt megvalósíthasson, megélhessen. Az 54. születésnap előtt kb. fél évvel aztán végre megszületik a cél, és a hónapok múlásával
egyre több remény mutatkozik a beteljesítésre.

A 48-54-es évek krízise az élet értelmének kutatásáról szól. 36 évvel korábban, a fiatalt az iskola elindította a szellemiség, a tanulás útján. Időközben az élet más dolgokra is megtanította, és most már érett fejjel elkerülhetetlenül szembesítenie kell a kollektív gondolkodásmódot, hitet, világnézetet a saját hitével és világnézetével. Ebben az új szellemiségben előtérbe kerül az élet értelmének kutatása. Ezért óhatatlanul visszagondolunk a múltunkba, és vizsgáljuk, mit miért tettünk, és mennyire vagyunk elégedettek korábbi önmagunkkal.

54-56,5 éves korig az aktív szakaszban vagyunk. Ebben az időszakban érnek be fáradozásunk gyümölcsei. Ekkor a siker csúcsán lehetünk, vagy megvalósíthatjuk régi, már-már lehetetlennek tűnő céljainkat.

 

 

56,5- 57,5 éves korig már egyre gyengébb az ambíció, kevesebb célkitűzés van,
sokkal inkább a meglévő megtartásán fáradozunk. Jobban érezzük a fáradtságot, és rezignáltság is jellemző.

 

 

57,5-59,5 éves kor között, különösen a szakasz elején, megérint bennünket a szakasz krízise. A krízis csak a betöltött 59. év után szűnik meg.

Az életfeladat

 

A ház életfeladata a régebbi, meg nem valósított vágyak beteljesítése, majd a

ház vége felé, a 6 éves ciklus 4. évétől a visszavonulás megkezdése.

 

A krízis Az ember általában valóban 54 éves kora körül éri el azt a pozíciót a hivatásában, amit maximálisan elérhet. Ennek kiélvezéséhez van mindössze 2,5-3 év és onnan a magas pozíció és az ezzel járó plusz felelősségek elkezdik terhelni az embert. Ha nem sikerült az áhított karriercél, akkor rezignált lesz az ember. Ha sikereket könyvelhetett el, akkor nagyon nehezen akar ezektől megválni. Rossz szemmel nézi a fiatalok „feljövetelét”, és korához nem méltó konkurenciaharcba kezdhet. Ez a konkurencia a fiatalokkal magánéletben is megnyilvánulhat úgy, hogy bizonyos fiatalos külsőségekkel, szokásokkal szeretnénk az időt megállítani. Az idő azonban halad, és lassan elkezdődik az elfogadott tudatos, vagy az el nem fogadott tudattalan visszavonulás. Jó esetben az ember kineveli utódját, átadja a munka dandárját fiatalabbaknak, és így tehermentesíti önmagát, hogy egészségét óvja, és végre igazán élhessen.

 

 

Helyes lenne, ha az ember végre a megszerzett javaival élni is tudna, de sok munkamániás erre képtelen. Aki azonosul a hivatásával, annak önértéke csorbulna, ha visszavonulna. Nem véletlen, hogy a szívinfarktus éppen az 57-60 évesek között arat.

A megélésének változatai

 

1.Fizikai szintű megélések

 

- konkurencia a hivatásban

 

- munkamánia

 

- stresszt okozó hajszolt életmód

 

- fiatalos, korhoz nem illő öltözködés vagy viselkedés

 

- kimerültségből adódó súlyos betegség

 

 

2. Érzelmi szintű megélések

 

- „megfiatalítás” fiatalabb szeretővel vagy partnerrel

 

- család elhanyagolása saját célok miatt

 

- sértődöttség mellőzöttség érzésével

 

 

3. Szellemi szintű megélések

 

- új hivatást (nem feltétlenül pénzkereső) gyakorlatának kezdete

 

- új célkitűzések

 

- csökkentett munkaidőben foglalkoztatottság az emberi kapcsolatok érdekében

 

stb.

A 60.-től a 66. születésnapig

60.-61. születésnap között a szabadság, a függetlenség keresése, a
foglalkozás letétele, a nyugdíjba vonulás ideje (ha a törvények megengedik)

61.-62. születésnap között a szabadon választott kapcsolatok újjáélesztése vagy megteremtése, a szabadidő kellemes és értelmes használatának megkeresése

62.-63. születésnap között intenzív visszaemlékezések az eddigi élet történéseire, a megélések utólagos értelmezése

63.-64. születésnap között az eddigi élet „leltározása” és az új jövőkép
megteremtése

64.-65. születésnap között visszavonulás a nyilvánosságtól, a lét hasznosságának elemzése

65.-66. születésnap között kapcsolatok ritkulása, az elszigeteltség kezdete

 

Mint életfeladat

 

Végleg le kell tenni a kötelezettségeket, és végre azzal kell foglalkozni, ami valóban örömöt jelent. Élvezni kell a szabadságot, és igyekezni kell azt valódi tartalommal megtölteni.

 

A krízise

 

E 6 éves ciklus végén is elérkezik a krízis ideje. Ennek megélése attól függ, mennyire tudtuk a kezdetén, az elmúlt években megvalósítani azt, ami a feladatunk volt: mennyire tudtuk megteremteni és élvezni a szabadságot.
A krízis akkor válik súlyossá, ha valaki azt hiszi, csak önmaga hasznossá tétele az életcél. Ebben az esetben rá kell döbbenni arra, hogy egyre kevesebb embernek van ránk szüksége.

 

Megélésének változatai

 

1.Fizikai szintű megélések

-extrém sportok és elfoglaltságok erőltetése a „fiatalság” illúziójának megtartásáért
-kirívó, meghökkentő, az életkornak nem megfelelő viselkedés és szokások

2.Érzelmi szintű megélések

-szakítás egy kapcsolatban, ami régen fullasztó
-hisztériás jelenetek
-fokozott ingerlékenység, idegesség (gyakran alaptanul)

3.Szellemi szintű megélések

-kreatív foglalatoskodás, újítás, felújítás, megújítás az anyag és a kapcsolatok szintjén
-az intuíció fejlesztése
-baráti társaságok, klubok alakítása, vagy vezetése
Stb.

 

66-72 évek

Az életkor egy nyugodtabb, visszafogottabb életstílust feltételez. Nagy szükség is van arra, hogy lelkileg „összeszedjük” magunkat a következő hatalmas ugrás, az ascendensen való átlépést jelentő újjászületés előtt.
A horoszkóp egy köre 72 életévet jelent, de természetesen a 72. születésnapon átlépünk egy olyan életszakaszba, amikor újra esélyt kapunk egy új élet kezdésére. Megfigyelhető, hogy a legnehezebb év a 70. életéve, a 12. ház talppontja. Aki ezen túljutott, az lassan-lassan, de egészen biztosan feltöltődik új energiákkal, mire az ascendenst át kell lépnie.

 

Az életfeladat

66-67 éves kor között

kialakul az életbölcsesség. Természetesen ez nem ingyenadomány, hanem az egész eddigi élet leszűrt tapasztalata.

67-68 éves kor között

rohamosan romlana a szellemi képesség, ha nem tennénk ellene
határozottan lépéseket. Az érdeklődést annak ellenére fent kell tartani a külvilágban történő dolgok iránt, hogy egyúttal sok belső feladat is adódik ebben az életkorban.

68-69 éves kor között

ajánlatos minél több közösségi foglalkozásban, célban résztvenni, hogy elkerüljük az apatikus állapotot. Közben muszáj az eddigi élet értékelésével is foglalkozni.

69-70 éves kor között

ez az egyik legnehezebb kor az életünkben. Minél inkább vannak saját célok, elfoglaltságok, és minél kevésbé függünk másoktól, annál inkább elkerülnek bennünket a betegségek.

Ajánlatos kerülni a mindig panaszkodó kortársakat.

70-71 éves kor között

meg kell kezdeni az új életcél utáni kutatást. Kell egy húzóerő, ami átsegíti az embert az életkor adta nehézségeken, hogy legyen elegendő ambíció az újrakezdéshez. Ez az életév krízist is jelent, amiről alább részletesen olvasható információ.

71-72 éves kor között

lassan kezd kialakulni az új életcél. Szükséges, hogy a megvalósitásához szükséges elegendő fizikai erő is rendelkezésre álljon. Ez pedig a lelkierőből fakad.

 

A ház krízise

A krízise a 69. születésnap és a 70. jelentkezik. Ez a krízis igen mély. Az ember filozófiájától és önmagába vetett hitétől függ, hogy hogyan éli meg. Hajlamosak lehetünk mindent feladni, az energiákat a nullára csökkenteni, és ezt minden képpen meg kell akadályozni. Természetesen az első felkészülés ideje még 52 éves korban volt, de soha sem késő pótolni a pótolnivalókat! Ez alatt azt kell érteni, hogy nem hagyhatjuk el magunkat lelkileg, hogy testileg ne legyünk esendők. A veszélyeztettek azok, akik a szeretetet és figyelmet úgy akarják a környezettől kizsarolni, hogy elesetnek, betegnek mutatják magukat.
A szellemileg és fizikailag tevékeny, aktív embernek nem kell tartania attól, hogy a krízis összeroppantja. Mint tudjuk, a krízisre azért van időszakosan szükség, hogy kényszerüljünk változni és változtatni.

 

Megélésének változatai

1.Fizikai szintű megélések

-fizikai elesettség, betegség
-kórházi ápolás
-idősek otthona
-mozgásképtelenség
-szegénység, rászorultság

2.Érzelmi szintű megélések

-magány, elhagyatottság
-bánat, depresszió
-önsajnálat és sajnálat provokálása

3.Szellemi szintű megélések

-az ősbizalom kiépítése
-mély lelki felfedezőút
-szeretetteljes segítségnyújtás
-az új életcél megtalálása